ADHD és a függőségek kapcsolata

A figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD) az egyik fő kockázati tényezője a függőségek kialakulásának, hiszen az agy méhen belüli és gyermekkori fejlődése a legfontosabb biológiai faktor, mely meghatározza tevékenységeinket. Az ADHD és a függőségek jellegzetességeiben és neurológiájában rengeteg közös vonás van: az ő agyuk biológiailag egyensúlyhiánnyal küzd – egyeseknél kevesebb endorfin, és többségüknél kevesebb dopamin termelődik agyukban, mely utóbbi a jutalomérzetért felelős vegyület. Különböző egyensúlytalanságok léteznek, melyek egyénenként eltérőek lehetnek.

Közös vonások:

• szegényes önszabályozás
• csökkent impulzuskontroll és differenciálódás
• mindkét helyzetben szükségük van olyan dolgokra, melyek elterelik figyelmüket a zavaró belső állapotokról.

A gyermekkori nem megfelelő környezet és stressz állapot fontos szerepet játszik a függőségek kialakulásában, ugyanakkor nem zárható ki teljesen a genetikai ok sem, melyek hozzájárulnak az egyensúlyi helyzet felborulásához, hiszen igencsak bonyolult kölcsönhatások játszódnak le a genetikai és környezeti tényezők között. Amire tehát nagy hatással lehetünk, hogy elkerüljük a későbbi problémákat, az a gyerekek szeretetteli nevelése, valamint a pozitív, szerető légkör kialakítása, szorosan kézen fogva az egészséges életmóddal és táplálkozással, mellyel befolyásolhatóak a szervezetünkben lezajló kémiai folyamatok, valamint ki-be kapcsolhatjuk génjeinket.

Mi határozza meg a génjeink aktivitását?

A gének hatásait külső környezetünk szabályozza, ez határozza meg, melyik sejtben melyik gén aktiválódjon, melyet jelentős részben befolyásol táplálkozásunk révén mikrobiomunk, bélflóránk állapota, valamint érzelmeink megélése.

Epigenetika

Az epigenetika foglalkozik ezzel, mely egy új tudományág: azt vizsálja, az ember életében átélt érzések, élmények és a külső környezet hogyan befolyásolja a gének működését. A különféle ingerek hatására különböző molekulák kapcsolódnak a DNS-hez, ezek határozzák meg a gének aktivitását.

Patkány kísérletben igazolták az alábbiakat:

Amikor a kölyköt élete korai szakaszában nyalogatja, szeretgeti az anyja, a kis állat agyában olyan gén kapcsolódik be, mely felnőttkorban segíti az állatot megvédeni a stressz káros következményeitől.

Amennyiben ez a gondoskodás elmarad, az adott gén inaktív marad. A stresszválasz milyensége pedig átöröklődik egyik generációról a másikra.

Génexpresszió:

Egy gén hatásának érvényesülése a génkifejeződés, más néven génexpresszió, mely megmutatja, hogy a korai környezeti ingerek már az anyaméhben, és az azt követő időszakban, születés után is nagy mértékben befolyásolják a génkifejeződést, és a felnőttkori viselkedést.

A várandósság során átélt stresszhelyzetek nagy hatással vannak az emberi szervezet függőségek iránti fogékonyságára. Az anya stressze ugyanis megemeli a magzat kortizol szintjét is, és a magas kortizol szint káros hatással van az agyra. A környezeti stressz vagy egy erőszakos, vagy épp függőségekkel küzdő társ igen nagy károsító hatással bír a születendő babára is. Ennek az anya méhlepényén át a magzatba jutó stresszhormon az oka.

A várandósság alatt stressznek kitett anyák gyermekeinél így gyakoribb az ADHD, valamint az indokolatlan szorongás és félelem érzet.

Yvette Glover, a londoni Imperial College professzor asszonya felfedezte, hogy a még meg nem született csecsemők magzatvizében is magasabb a kortizol koncentráció, mely egyenes arányban áll a károsodással.

A párkapcsolat szerepe, milyensége tehát igen nagy hatással van a születendő gyerek agyára. A társsal fenntartott jó kapcsolat (megbízhatóság, biztonság érzet, kölcsönös szeretet, őszinteség, egyenrangúság) tehát az egyik legfontosabb tényező a stressz ellen, míg egy rossz kapcsolat (alá-fölérendeltségi viszony, megbízhatatlanság, érzelmi biztonság hiánya, lelki vagy fizikai bántalmazás, szerhasználati vagy viselkedés függőség) lehet a legnagyobb stresszforrás az édesanya szorongásán keresztül a babára nézve, mely kihat felnőtt korára is. A terhességi szakasz utolsó három hónapjában – amikor az agy fontos fejlődési fázisban van – és az ezt követő időszakban sokáig, a stresszkontroll mechanizmusok nem működnek megfelelően, mely komoly kockázati tényező az addikciók tekintetében. A dopaminreceptorok relatív hiánya nagy mértékben fokozza ezt a problémát.

Dr. Bruce Perry egy interjú során a következőket nyilatkozta Dr. Máté Gábornak:

„Az általunk és mások által elvégzett rengeteg munka eredményeként kijelenthetjük, hogy a dopaminreceptorok sűrűsége és száma in utero dől el.”

Megjegyzés: in utero = méhen belül

Ha valakinek kevesebb a dopamin receptora, az ragaszkodik ahhoz a tevékenységhez, ami biztosítja számára az extra dopamin felszabadulást, így alakulhat ki a függőség.

Szociális-emocionális hatásokra szükség van a dopamint kibocsátó idegvégződések kifejlődéséhez, valamint azoknak a receptoroknak a kialakulásához, amelyekhez a dopamin kötődik.

Hogyan kerülhető el a probléma? Mi lehet a megoldás?

Az agy optimális fejlődéséhez, az orbifrontális terület megfelelő működéséhez három környezeti tényező szükséges feltétlenül:

• megfelelő táplálás
• fizikai biztonság
• érzelmi biztonság

„Az érzelmi törődés abszolút követelmény az agy egészséges neurobiológiai fejlődéséhez.” Dr. Máté Gábor

A gyerekeknek bensőséges kapcsolatban kell állniuk legalább egy, megbízható, pszichológiailag jelen lévő, mindig elérhető, védelmező, lehetőségeihez képest nyugodt felnőttel. A pici babákra hatással van a testbeszéd, a mosolygó arc, a karok feszessége, a szeretetteljes hangszín, és a pupillák nagysága is, tehát hatással van rájuk a szülők kedélyállapota! Természetesen, minél többen veszik körül ezekkel a feltételekkel a picit, annál egészségesebb felnőtt válik belőle, hiszen, biológiailag megfogalmazva:

„A neuronális kapcsolatokat emberi kapcsolatok építik fel.”

Az UCLA vezető agykutatója, Daniel Siegel

Amennyiben fennáll nálatok a probléma, ne hibáztasd magad, biztos vagyok benne, hogy minden tőled telhetőt megtettél annak érdekében, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsd babádnak, gyermekednek. A nyugati világban számos stressz ér minket, megváltoztak a körülmények, az édesanyák sokkal jobban magukra vannak hagyva, mint a régi időkben, amikor több generáció segítette egymást.

Az ADHD és más idegrendszeri problémák növekvő számának nem a „rossz szülő” az oka, hanem az, hogy az egymást követő generációkra egyre nagyobb stressz nehezedik. A problémák oka tehát nem feltétlenül a szülőkben keresendő, hanem a szociális és kulturális gondokban, ezen túlmenően pedig a felgyorsult világban, megváltozott táplálkozási szokásokban, ami szintén óriási stresszfaktort jelent a szervezet számára.

Rendezd családi kapcsolataidat

A szülők részéről fontos, hogy párkapcsolatukban is megtalálják az esetlegesen elveszett, felborult egyensúlyt, egymás támaszai legyenek, a konfliktusokat rendezzék egymás között, hiszen ez kihat a gyerekek felnőttkori életére is, az adott mintát viszik tovább magukkal, későbbi kötődéseik, emberi kapcsolataik minőségei is ezen alapulnak. A szőnyeg alá söprés károsítja a kapcsolatot, a gyerekek pedig megérzik a ki nem mondott feszültséget is, ezért problémák esetén elsőbbséget kell élvezzen ennek rendezése, meg kell teremteni vagy újra építeni az alapokat, mely által oldódik, megszűnhet a család életében jelen lévő stressz.

Hasonlóképpen fontos rendezni tágabb családi, baráti kapcsolatainkat, szeretettel, lojalitással, megértéssel fordulni egymás felé, emellett meghúzni az énhatárokat, felismerni, kik azok, akik szeretettel teli támogatással vesznek körül, és kik azok, akik mérgezően hatnak ránk.

Ebben segíthet:

• bármilyen sport
• szabadidő töltése kint a szabadban, friss levegőn, napfényben
• hobby, például kreatív írás, blog írás, festés, rajzolás, olvasás, fotózás, varrás, barkácsolás és bármi, amit örömmel végez, kikapcsolódást, sikerélményt nyújt
• emberi kapcsolatok ápolása
• dicséret, önbizalmának erősítése
• önbecsülésének fejlesztése
• errősségeik kiemelése, jutalmazás.

Függőséget okozó káros élelmiszerek:

Számos tanulmány bizonyítja, hogy szoros összefüggés áll fenn az addikciók és az orbitofrontális kéreg között. Ez a prefrontális szegmens a homloklebeny alsó részén található, nagy szerepet játszik a viselkedés szabályozásban, valamint gazdagon el van látva opiát- és dopamin receptorokkal. Ha ez a rész rosszul, nem megfelelően működik, rendkívül megerősítő hatással bír a függőséget okozó élelmiszerek tekintetében is, melyek káros hatással vannak szervezetünkre, ilyenkor a „központ”, azaz az orbifrontális rész kezdeményezi a sóvárgást.

Idegrendszeri rendellenességek esetén a kazeinből és a gluténből emésztés során keletkezett opiát szerű anyagok idézik elő az egyénenként eltérő tüneteket. 

Kerülendő, függőséget okozó élelmiszerek:

• cukor
• glutén tartalmú gabonafélék (gluteomorfin)
• kazein (kazeomorfin)

Mindezek mellett a legfontosabb az étel allergiák és intoleranciák kizárása, a táplálkozás rendbetétele, megfelelő tápanyag ellátottság, hiány állapotok felderítése és megszüntetése, melyek hatással vannak az agyi folyamatokra is, hiszen óriási mértékű pozitív irányú változások érhetőek el a mikrobiom megváltoztatásával. Szeretnél elsajátítani az egészséges életmód pilléreit? Jelentkezz be hozzám egyéni tanácsadásra, vagy tanuld meg az alapokat saját otthonodban, saját tempódban, életmód- és táplálkozási programjaim segítségével.

Felhasznált irodalom:

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona